Eddig, és ne tovább!

Eddig, és ne tovább!

 

Sokszor, sokféleképp formálunk véleményt a felszolgálókról, pincérekről, viszont abban nem lehet vita, hogy szükség van a munkájukra. A szakács-pincér konfliktus, állítom, már évtizedek óta létezik, de akik igazán komoly szakmaiságot képviselnek, azok tudják, hogy nincsen meg az egyik szakma a másik nélkül, így adott esetben ki kell állniuk egymásért, ki kell állnunk értük.


Fotó:pixabay

A minap egy új, a szakoktatók által létrehozott szakmai platform első ülésére kaptam meghívást. A Vendéglátóipari Múzeumban gyülekezőkor kollégákkal volt lehetőségem beszélgetni a szakma helyzetéről, az oktatásról, valamint a hétköznapi problémáinkról.

Döbbenten hallottam, hogy egy, az oktatás reformjával foglalkozni hivatott bizottság ülésén – ahol nem mellesleg pálcát törtek a szakma működése felett –  elhangzott a javaslat: “Szüntessük meg a felszolgálóképzést, hiszen semmi szükség nincsen rájuk. Behívok valakit az utcáról, betanítom egy óra alatt, adok neki háromezer forintot, majd, ha elszemtelenedik, akkor kirúgom és behívok egy újat.”

Azt hittem, rosszul hallok… Létezhet ebben az országban olyan, betegesen profitorientált gondolkodás, amely néhány ezer forintos haszonért cserébe gátlástalanul megszüntetne egy szakmát, mely a magyar vendéglátás aranykönyvének lapjait írta?  Kevés olyan nemzet van, ahol ekkora gondot fordítottak volna a kiszolgálásra, ha pedig ez így van, akkor a magyaros vendégszeretet, a kifogástalan szerviz, a – teljesség igénye nélkül – a Gundelek, Marschalok, Dobosok, Glückök, Törleyk és  Gerbeaud-k által kifényesített szakmaiság, a felszolgálással együtt hungarikumok közé kellene emelkedjen.

A magam nevében szeretném felhívni az ötlettel – remélem – csak barátkozó urak figyelmét, hogy a kiszolgálás, nem azonos a felszolgálással, ezért az utóbbit következmények nélkül nem szabad és nem lehet megszüntetni. Felháborodva tiltakozunk és minden erőnkkel tiltakozni fogunk ellene, hogy felszámolják azt!

Kinyitni egy üveg sört, majd adni mellé egy poharat valóban megtanítható egy „utcáról behívott” civilnek is, ez még nem a szakma. Ám ha valaki melegkonyhás egységben dolgozik, ott kell neki helyt állni, akkor már tisztában kell(ene) lenni az ételek elkészítésének alapjaival. Tudni kellene borokat ajánlani, ismerni kellene a borvidékeket, az italokat, azok elkészítésének alapjait, valamint fogadni kellene tudni a vendéget, ültetni, és amíg az üzletben tartózkodik, addig kezelni. Észrevenni, ha fogyasztana még valamit, esetleg ajánlani neki egy menüsort, vagy csak egy desszertet. Olyat, ami illik az elfogyasztott fogáshoz. És akkor arról nem is beszélnék, hogy a szakács mellett – szerintem – a felszolgálónak is naprakésznek kellene lenni az élelmiszerbiztonság alapjaival, hiszen ő is az étellel foglalkozik.

A vendéglátást csak felületesen ismerők talán nem tudják, mennyire összetett szakma a felszolgálás – amennyiben azt jól csinálják. Sajnos a való világban a szakmaisággal szembemegy a kivágott dekoltázs és a profit. Csakhogy ez a két szempont nem más, mint közönséges prostitúció.

A vendéglátás jó érzésű, profi szereplői minden bizonnyal szembeszállnak majd a törekvéssel, ha másért nem, azért, mert tudják, felelőtlen lépés lenne így váltani aprópénzre a szakmaiságot. A magyar vendéglátás hagyományait az ízek mellett az is kiemelte az átlagból, hogy az élvonalbeli vendéglátóhelyeken jól képzett szakemberek álltak a konyhákon, a pult mögött és az asztalok mellett.  Professzionális bárzenészek, vagy cigányzenekar tette teljessé a vendég élményét. Nem csak ételeinket ismerték – a gulyást mindenképpen – de elismert volt az egész  vendéglátásunk – általában.

Manapság a balatoni főszezonban a partot körbejárva mikroszkóppal kell keresni a rátermett, profi felszolgálókat. Itt az ideje meghúzni a vonalat, és azt mondani: eddig és ne tovább. Ne romboljunk, hanem kezdjük felépíteni az új, vonzó és működőképes vendéglátást, amely nem a gyors meggazdagodás eszköze. “Csak” hivatás.

Mi azon leszünk, hogy ez megvalósuljon!

Asztalos István
főszerkesztő

 

A cikk az Oldalas magazin 2015. októberi számában jelent meg!

Minden jog fenntartva! © Oldalas magazin 2015